A kultúra bölcsője

Könyvek új és poros szaga,
Tudástár soha nem múló szava,
Hívogat mindig szüntelen,
Olvasás vágyát sem szüntetem.

Elénk tárul egy képzelt világ,
Bimbózó, sarjadó nemes virág,
Melynek titka nem annyira ritka,
Nem pedig holmi irka-firka.

Elménknek kiterjedő figyelme,
Szolgáló érdemének kegyelme,
Vad világunk tartalmas valója,
Kultúra fényének mutatója.

A tárló, gyűjtő, rendszerező,
Könyvtáros ki rendszerető,
Egy hely, mi szívet melengető,
Tárház, amely szerethető.

Ha kitárul szívünk belső lénye,
Felvillan lelkünk szunnyadó fénye,
Adva életünkhöz mindig többet,
Tudásanyag hálózza be a Földet.

© A verset írta: Szegi Szabolcs

Sz. Szaby