Bérczy Károly (Balassagyarmat, 1821. márc. 2. – Pest, 1867. dec. 11.): író, újságíró, műfordító, az MTA l. tagja (1859).
Jogi tanulmányainak befejezése után 1842-től a Helytartótanácson, 1847-től Széchenyi munkatársaként, annak közlekedési osztályán működött. Betegsége miatt 1849-ben megvált a hivatali pályától és újságíró lett. Az 1850-es évek első felében a Pesti Napló külpolitika rovatát vezette. Barátja és első életrajzírója volt Madách Imrének.
Szépirodalmi tevékenysége jelentős: elbeszéléseket, karcolatokat írt, Dickens és Washington Irving műveiből fordított. Kitűnő Anyegin-fordítása (1866) népszerűvé tette Puskint a magyar olvasóközönség körében. 1857. január 15-én ő indította meg az első magyarnyelvű sportlapot Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Verseny Lap.) 1863-ban Hazai és külföldi vadászrajzok címmel is indított folyóiratot, 1862-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. – Magyar Élet és ábránd (novellák, Pest, 1852); Világ folyása (Pest, 1853); Világkrónika (Pest, 1856); Magyar-német és német-magyar vadász-műszótár (szerk. Pest, 1860). – Irod. Arany László: Emlékbeszéd B. K. felett (Pest, 1876. Ért: az MTA nyelv és széptudom. osztály köréből, V. 4. 10. sz.); Balogh Károly: Az első magyar sportlap (Testnevelés, 1938. 6-7. sz.); Fodor András: B. K. emlékezete (Nagyvilág, 1966. 7. sz.). (forrás: Magyar életrajzi lexikon)
