A karácsony még a szereteté, a családé, a meghittségé, a magunkba szállásé, a templomba menésé, az imádkozásé. A szilveszter már a számbavételé és a számadásé, a vissza- és előre tekintésé, a készülődésé.

Régi magyar hagyományok szerint összefonódnak a szilveszter és az új év első napjának szokásai. Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.

Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.

Az újévi szokások nálunk, más népekhez hasonlóan, főként abból a hitből nőttek ki, hogy az év kezdetén végzett cselekmények maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését.

Néhány népszokás és babona, hogy megismerjük, vagy akár azért, hogy kipróbáljuk.

Időjóslás

A legtöbb babona az időjóslással volt kapcsolatos. Akkoriban az emberek megélhetését a föld jelentette. Az életük függött attól, hogy milyen termés várható a következő évben.

Már a XVIII. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor fokhagyma kalendáriumokat készítettek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósoltak. Tizenkét gerezd fokhagymába sót tettek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.

Ha az újév első napján sütött a nap, akkor a hiedelmek szerint egész évben szép időre lehetett számítani. Ha csillagos az ég, akkor rövid lesz a tél.

Ha újév éjjelén piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő.

A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Mit együnk és mit ne?

Egy középkori babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Sok helyen a szemes termésekből és a hüvelyesekből készült ételeknek volt nagy a jelentősége, hiszen ezek az apró magvak a pénz bőségét jelentik, így szokás volt év első napján lencsét enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkongatása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a lány, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben. Rétest nyújtottak, sütöttek, mivel a gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.

A hiedelmek szerint a malac befelé túr, így a szerencsét nem ki a házból, hanem be a házba túrja, ezért célszerű malacot fogyasztani. A csirkéknek viszont szerencséjük van ilyenkor, ők ugyanis kifelé kaparnak a házból, így ez az étel nem javasolt újévkor.

Különleges állat a hal is. A folyó menti vidékeken szerencsésnek tartották, mert ahány pikkely, annyi pénz, viszont máshol úgy tartják, hogy a hallal elúszik az ember szerencséje, ha mégis eszik valaki, a „farkánál” kell kezdeni.

Jókívánságok

Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a XVI. századi énekeskönyvekben is szerepel.

Szerelemjóslás

A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Sok helyen a lányok ólmot olvasztottak, majd hideg vízbe csepegtetve azt lesték, milyen betűt formáz a vízbe cseppenő fém, így megtudhatták a leendő férj nevének kezdőbetűjét. A lányok férfinadrágot tettek a párnájuk alá, s ekkor megálmodták, ki lesz a párjuk.

Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.

A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.

Tilalmak

Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is.

Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.

Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra.

És mindenekelőtt ne veszekedjünk, mert akkor bosszús évnek nézünk elébe.

Szerencsét hozó tárgyak

A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint termékenységet biztosít. A lóhere elűzi a boszikat és a rossz szellemeket. A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen.

A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat.

Az újévi fogadalom

Az év utolsó napjának jellegzetessége, hogy szinte mindenki fogadalmat tesz. Érdemes olyan dolgot megfogadni, amit legalább az újév első napján betartunk, így biztosan nem vesznek kárba az ígéretek.

...és még néhány babona

Szilveszter éjjelén pontban éjfélkor az összes ajtót ki kell tárni, hogy az óév kimehessen. Ugyanis ha nem távozik, az újév nem tud bejönni.

Újév napján ne adjunk ki semmit a házból, mert ha ezt tesszük, sok kiadásunk lesz egész évben.

A szerelmesek, házasulandók ha megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.

Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték be, hogy édes beszédű, kedves emberré váljanak, és sok édességet ehessenek az új esztendőben.

Ha szeretnél a következő évben férjhez menni, szerencsés, ha egy férfi kíván neked először boldog új évet, így jók lesznek az esélyeid.