Február 21. - Anyanyelv nemzetközi napja
„Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él.
E kincs neve: Édes anyanyelv.”
(Jókai Mór)
1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az Anyanyelv Nemzetközi Napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. Egy nyelv utolsó beszélőjének halála után a nyelv felelevenítése nagyon nehéz, ezért egy nyelvet akkor minősítenek veszélyeztetettnek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak tűnik, az UNESCO ezért tartotta feladatának, hogy ráirányítsa a világ figyelmét erre a jelenségre.
Banglades javaslatára a világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben – az akkor még Pakisztánhoz tartozó – Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, pedig a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. A rendőrség összetűzött a tüntetőkkel, és öt diákot megölt. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították ezt a napot.
Az UNESCO felmérései szerint anyanyelv és identitás szorosan összefüggnek, az egyén teljesítményét idegen nyelvi környezetben a nyelv erősen befolyásolja. E probléma elsősorban olyan országokban jellemző, ahol több etnikai csoport él együtt. A megoldást gyakran a többnyelvű oktatás jelenti, melynek alapja legalább három nyelv – az anyanyelv, egy regionális vagy nemzeti nyelv és egy világnyelv – használata az oktatásban. A nemzetközi szervezet ezért kiemelt fontosságúnak tartja az anyanyelvű oktatás segítését az oktatás színvonalának emelése érdekében, továbbá támogatja a két- vagy többnyelvű oktatást, mint a társadalmi és nemi egyenlőtlenségek csökkentésének egyik eszközét, a nyelvileg sokszínű társadalom alapvető részét, ezen kívül hangsúlyozza a nyelvtudás fontosságát, mint az interkulturális oktatás alapját.
Olvasson tovább:
